Litkey Farky és csapata folytatta a felkészülést a J24 VB-re Olaszországban. Alább olvasható a nagyon tanulságos beszámolója a legutóbbi két olaszországi versenynapról.
Két hete február 7-én voltunk vízen Monte Argetntárióban utoljára. Akkor 30 csomós szélben sipnnakerrel elestünk, majd némi küzdelem után a hajó leeszkimózott. Ez egy kicsit szíven ütötte a csapatot. Felállítottuk, de annyi vizet szedett, hogy nem bírt már el bennünket. Az orra állt ki a vízből úgy az árboc magasságig. A víz 12,5 fokos volt, jól bírtuk az úszást. A hajó függőlegesen állt a vízben az árboc nem látszott. Volt a közelben egy motoros ő értesítette a parti őrséget és hármunkat kihúzott. Mire végzet megjött a parti őrség is és ketten arra a hajóra kerültünk. A kikötőben kis tanakodás után a csapat elment zuhanyozni én meg vissza a hajóhoz a klub 8,5 méteres gumimotorosával. Felkötöttük a hajót és óvatosan elkezdtük húzni. Az olaszok folyamatosan rádióztak. Végül úgy döntöttek, hogy nem biztonságos így bevinni a hajót a kikötőbe mert ott csak 5 méter mély víz van, hívjunk búvárt. Vállalom-e a költségeket. Mondtam ok. Mi kimentünk a partra és a búvár - jóval később - kihozta a hajót. Sajnos elveszettük a verseny spinnakerünket amely egy zsákban volt a hajóban és kiúszott. Sok egyéb apróság is elveszett. Köztük a szélmérő, egy Garmin GPS és szerszámok. Illetve a kabin ajtók. Érdekes, hogy az edzőgolyó sértetlenül megúszta, pedig rendesen felcsavarodott mindenre.
Tanulság. Azért borultunk föl mert nem volt meg a nagyszeles rutin az új csapatra. A spinnaker lé szára nem került csörlőre és Roni pedig nem tudott ráhúzni mert túl nagy volt a szél és nem bírta. A golyó túlságosan lúvba került a felszerelés után. A hullámok, nem a szél irányából jöttek, hanem attól kb 30 fokra jobbról, oldalról. És elég nagyok voltak kb. 6-8 méter magasak és húsz-harminc méter hosszúak lehettek. Egy pillanat alatt megcsavarta a hajót és kitört balra. Spontán haulzolás és elesés. Ez mind belefért egyébként. Tudtuk, hogy kockáztatunk egy esést ebben a szélben. Eszünkbe nem jutott azonban, hogy leeszkimózik a hajó. Lett volna idő és lehetőség kilépni a kielre, de egyikünknek sem jutott az eszébe, hogy erre szükség lehet.
Nohát ezzel telt az idő két hete.
Legutóbb február huszadikán repültünk. Szombaton kellemes időben részt vettünk a Trofeo Crispo sorozat futamain. Ez kevéséé népszerű mint az Invernale. Nyolc hajó indult összesen. Négy J és négy X-35-ös. Jó szél fújt 8-10 csomós állítással mentünk. Kovács Zoli csapata is indult. Az első futamban fel is értek az elsőnek, de szegények nem vették a terelő bóját. Már állt a golyójuk amikor visszafordultak. Mind a három futamot mi nyertük a legjobb itteni olasz Massimo előtt aki jobbnak számít a teljes füredi eb mezőnynél. Zoliék ügyesen vitorláztak a futamok alatt. Gyors hajót kaptak nem lesz gondjuk a sebességgel.
Vasárnap az Invernale Regatta első futamán, gyengébb szél fújt. Mi benéztük a rajtot és jó sokára fogtuk föl, hogy korai rajtunk van. Reménytelenül messze volt mindenki mire utánuk eredtük. Zoliék szépen vitorláztak eleinte a harmadik majd az első helyen és megnyerték a futamot. Mi egy olaszt nagy nehezen legyűrtünk és tizedikek lettünk. Nem adta könnyen magát, nagyon gyors volt. Pedig mindketten messze le voltunk maradva a mezőnytől.
A második futamban frissebb 7-8 csomós szél fújt. Vezettünk, de a második kajcban Massimó jobbról megvert. Igy másodikok lettunk. Zoliéknak ez a futam nem sikerült tizenegyedik helyen végeztek.
Összetettben mi feljöttünk a hatodik, Zoliék a tizedik helyre. Hat futam volt eddig, négyen indultunk és egy kieső van, nem is lesz több. Még két futam vár a mezőnyre március 8-án. Matematikailag még elérhető a második hely, de a realitás a negyedik.
Hétfőn kellemes 4-5 csomós szélben edzettünk. Végre sikerült kidolgozni az ötödik ember munkáját. Sokat tanultunk ezen a napon.
www.cnva.it
Farky
